MA reggel, 5:15-kor keltem, ideültem...igen ám, de a legkisebb hiányolt az ágyból. :-) Még anya-cici indító volt. Visszamentem, megpuszikáztam, visszaaludt, és visszajöttem.
Míg szopizott, azon gondolkodtam, hogy mit is írjak ma reggel.
Általában korán kelő vagyok, és nem vagyok az a töttyögős nő. Pikk-pakk, sitty-sutty szoktak jellemezni a hozzám közel álló emberek. De jó ez a korán kelés, mert sok mindent el lehet végezni ilyenkor. MAire napközben annyira nincs "idő". (Férjem nevetett: tényleg azért ültél a gép elé, mert hogy 1 órával "kell" korán kelnetek-tanfolyamosoknak most? Mondom: igen. Ő: inkább pihennél még.....)
SZval, az ágyban arra a döntésre jutottam, hogy ezt a blogot átfordítom, és nem a napi hírekből fogok keresni pozitív híreket, egyébként is alig találtam vmi elfogadhatót, sajnos...., szval nem onnan fogok keresni, hanem a gyerkőceim mindennapjaiból. Mert azokból van dögivel egy nap. És legalább Beneteket is mosolyra hangolnak a "hülyeségeik". Édesek. Olyanokat szoktam rajtuk nevetni....
A tegnapi napon történt....
Tudnotok kell, hogy férjemnek kelése lett a mellkasán, már múlt hét csütörtök óta szenved vele, szegénykém, és bugyoláljuk, dunsztoljuk. Zacskóval, gézzel. Először nem jól dunsztoltuk, mert csak bactroban krémet tettünk rá, géz lapocskákat, meg zacskót, és úgy leragasztottam leukoplaszttal. MAjd ráírtam viccből, hogy "APA CSOMAG". (Én sokat vásárolok a gyerkőcöknek neten, szinte mindent, és a postás bácsi szokta hozni a csomagokat. Meg én is adok el, bár már nem fogok mert szinte az összes pénzem, amit a ruhákból árultam ki visszament a teszvesznek. :-( )
SZval mondom a gyerkőcöknek, Zsófinak, Botinak:
- Feladjuk apát is, jó? - Nagy szemekkel néznek rám..... Zsófi már tud olvasni, elolvassa: APA CSOMAG. (Ugye ugyanúgy csináltam meg, mint a csomagokon szoktam....
Rámnéznek, elsápadnak, néznek, mert az arcomról (is) szoktak olvasni.......hátha elmosolyodom....de semmi....megijednek....és akkor mondom:
- Feladjuk, hisz úgyis sokat van Pesten, maradjon ott, jó?
Botond kiakad, ez sok volt neki, hogy látja, tényleg komolyan gondolom. Elkezd felém csapni. (EZt szokta, ha nem tetszik neki vmi.) NAgyon harcias kiskoma....meg elkezd kiabálni:
- Nem, ne adjuk fel apát! Inkább anyát adjuk fel! Mert sokkal többet kiabálsz, mint apa.
Na, erről ennyit, mondom.
AZért örülök, hogy apát így imádják. :-)
